A Pillanatba sűrített energia

"Eljön az a pillanat,

amelytől a neve egymaga elég imádságnak,

mert már semmit sem tudsz hozzátenni."

Antoine de Saint-Exupéry

Mi tart vissza? ;o)

Teljesen megfelelnék a saját ízlésemnek,

ha nyíltan vállalnám magamat.

(Carl Rogers)

Minden csak nézőpont kérdése

ÉLET VAN

Kosbor kóborol,
fára kúszik, martalóc
magoncok nőnek.

Illat csalogat,
édes nektár marasztal,
rovarszív lüktet.

Minden tavasszal
ezernyi élet beint:
üzen az ősznek.

(Fehér Kornél: Tavaszi haikuvers)

A szenvedés értelme

"Az ember mindent el tud viselni mindaddig,

míg van valaki vagy valami, amiért érdemes.."

(Agatha Christie: Úticélja ismeretlen)

A sajnálat megaláz

"Én nem lelem semmi örömöm abban, hogy az embereket sajnáljam. Először is: ez sértő. Másodszor: az ember azért sajnálja a többieket, mert ő is sajnálja saját magát. Az önsajnálat pedig a világ egyik kerékkötője."

(Agatha Christie: Úticélja ismeretlen)

Mert szeretlek

Mert szeretlek,
hát akarlak:
szirmaid között
a harmatcsepp
legyek.
Selymesen hűs,
gyöngyre gyöngyöző-,
ajkad tüzét
holtig őrző kút
legyek.
Hímzett blúz,
rajtad a ruha:
tested minden
rejtett zuga
én legyek.
Ha csillan könny
a szemedben,
zsebkendő
puha kezedben
én legyek.
Elhangzott szó:
jóból a jó,
szivárvány színű
koporsóm
Te legyél!

(Choli Daróczi József: Holtig Őrző)

Éppen az, aki akart lenni

"Ebben az utolsó pillanatban, amikor már nem volt birtokában egyetlen fantáziai adománynak sem, de a saját világára vonatkozó emlékeit és önmagát még nem kapta vissza, a tökéletes bizonytalanságnak olyan állapotát élte át, amelyben nem tudta, melyik világhoz tartozik és létezik-e egyáltalán.
Ám ekkor fogta magát és beugrott a kristálytiszta vízbe, meghempergett benne, prüszkölt és fröcskölt és száját kitárta a szikrázó cseppek zuhatagának. Ivott és ivott, míg szomja nem csillapult.
És öröm töltötte el tetőtől talpig, az élet öröme és annak az öröme, hogy ő önmaga. Mert most ébredt tudatára megint, hogy ki ő és hova tartozik. Újjászületett. És a legszebb az volt, hogy most éppen az akart lenni, aki. Ha az összes létező lehetőség közül csak egyet választhatott volna, nem választott volna mást. Mert már tudta: a világ az öröm ezer meg ezer formáját kínálja, de ezek alapjában véve mind egyet jelentenek, a szeretni tudás örömét. A kettő egy és ugyanaz.

Sokkal később, mikor Barnabás már rég visszatért az emberi világba és felnőtt lett, majd
végül megöregedett, akkor sem hagyta el soha ez az öröm. Életének legnehezebb szakaszaiban is megőrizte szívének vidámságát, amitől mosolyogni tudott és amivel másokat is meg tudott vigasztalni."

(Michael Ende)

A fájdalom értelme

A lelki gyógyulást kereső elkeseredett embertől azt kérdezte a Mester:

-Valóban meg akarsz gyógyulni?

-Ha nem akarnék, gondolod, hogy idejöttem volna?

-Persze. A legtöbb ember ezt teszi.

-Ugyan miért?

-Nem gyógyulásért jön, mert az fájdalmas. Enyhülésért.

A tanítványainak pedig azt mondta a Mester:

-Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha az fájdalommentes, hasonlók azokhoz, akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással.

/Anthony de Mello/

Nézőpont kérdése

a vasúti sínek számára
biztató
a párhuzamosak
találkozása

a mozodonyvezetőket
szorongással tölti el

(Verbőczy Antal: Nézőpont)

Jelen lenni

“What day is it,?" asked Pooh.
"It's today," squeaked Piglet.
"My favorite day," said Pooh.”

(A.A.Millne)

m i n d e n e m b e r

- Az angol nő nem képes megszólítani egy férfit az uccán - sóhajtott - sajnos ugyanis, ki van téve annak, hogy az angol férfi segítségért kiált.
Denver és Katalin a maga igazát egyaránt gyakorlati példákkal akarta illusztrálni. Katalin nem jutott szóhoz. Azután észrevettem, hogy ugratni akar.
- Lehet, hogy az elméleteim mind tévesek, Jack, - mondta - de ez is csak azt az elméletemet igazolná, amely szerint a minden emberre érvényes igazságot csak
m i n d e n  e m b e r  találhatná meg, egy ember semmiesetre sem. De vegyen példát magáról: magát abszolute nem érdekli a munkám. Még sose kérdezte, miket írtam és miket akarok írni. Maga pontosan annyit lát belőlem, amennyit akar. Az idejétől és jóindulatától függ. Mindent és mindenkit komolyan vesz, ami annyit jelent, hogy mindenkinek a szabadságát tiszteletben tartja; de ez csak azért van, hogy maga teljesen szabad maradjon. Ugy-e?!
Berthez fordultam:
- Ez teljesen egy európai nőre vall; - mondtam mosolyogva, - lehet, hogy a legszebb dics¬himnusz volt, amit valaha férfiről mondtak, de az is lehet, hogy csak azt jelentette: önző majom vagyok.
Nagyon kellemes volt úgy tennem, mintha a feleségem volna. Ez felkeltette bennem azt a vágyat, hogy  v a l ó b a n  a feleségem legyen. Viszont játék volt; és nem tudom, szabad-e ilyesmivel játszani. Néha úgy éreztem: nem.

(Aszlányi Károly:  Özöngáz)

A hit teremtő erő

"Paracelsus kikísérte a lépcsô aljáig, s azzal búcsúzott, hogy mindig szívesen látja a házában. Mindketten tudták, hogy soha többé nem találkoznak.
Paracelsus egyedül maradt. Mielôtt eloltotta a lámpát, s leült a kopott karosszékbe, begörbített tenyerébe öntötte az alig maroknyi hamut, s elsuttogott egy szót. A rózsa szárba szökkent."

(Jorge Luis Borges: PARACELSUS RÓZSÁJA)

Van, aki csak ebből ért

"Aki nem érti meg az élet célzásait, azt az élet előbb-utóbb telibe találja."

Carl Gustav Jung

Út és irány

"Utunk irányát magunkban hordjuk,

és magunkban égnek az örök, sorsjelző csillagok."

(Szerb Antal: Utas és holdvilág)

A fontos dolgok megmaradnak

" Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra,

egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz! "

(Popper Péter)

A megélt tapasztalatok megbecsülése

„Aki traumát szenvedett el, soha sem lesz az, aki akkor lehetett volna, ha ez elmarad az életéből. Ha valami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. A traumába bele lehet halni, de ha az ember nem hal bele, akkor olyan képességei szabadulnak fel a túlélés érdekében, amelyek soha nem alakultak volna ki trauma nélkül. Az ember gyógyíthatja önmagát.”

(Feldmár András)

Adni és elfogadni egyránt nehéz

Az ember társas lény. Bensőséges fogalmazásban: az ember szeretetre született. Mégis, szeretni is nehéz, s a szeretetet elfogadni is nehéz.

A szeretetre született ember állandó élménye, hogy egyrészt nem szeretik "eléggé", másrészt hogy nem engedik szeretni, vagy nem engedik "igazán" szeretni. Ennek a tapasztalatnak, a felebaráti, emberi szeretet tragikumának felsorolhatjuk okait, enyhíthetjük fájdalmát, az alapvető ellentmondás akkor is megmarad: szeretetre születtünk, de tökéletes megvalósítását hiába keressük a földön.

Az igaz szeretet – ahogy azt a középkori himnuszköltők elmondották – gyűjteménye minden földi erénynek: alázatos, türelmes, szelíd, áldozatos, hűséges és igazságos. De az igazi szeretet igazi próbája mégis, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.

(Pilinszky János)

"Türelem az,

amikor megengedjük valakinek,

hogy ne legyen tökéletes."

(Gary Chapman)

Közöttük élek

Emberek barátja vagyok.
Közöttük élek és szívem kézről-kézre jár.

Ismerek gyermekeket, akik bácsinak szólítanak,
ismerek ifjakat, akikkel elborozgatok,
világra szóló terveket szövögetvén.
Ismerek leányokat, akik vidáman kacagnak tréfáimon
és búcsúzáskor megszorítják kezemet.
Ismerek kacér és komoly asszonyokat, akik ölelésem
forróságára várnak, vagy elsírják nekem szomorúságukat.
Ismerek kemény férfiakat, akiknek kérges a jobbtenyerük,
ismerek bölcseket, akik tanácsokkal látnak el.
Ismerek kötögető nagymamákat, akikhez kávézni járok
s meghatódom szerelmi emlékeiktől,
ismerek aggastyánokat, akik megsimogatnak
s ifjúságukra gondolván, szeretnek engem.

Ó, barátaim,
milyen öröm az nekem, ha találkozom
bármelyikükkel is a porzó napsütésben,
kopogó esőben, vagy zúzmarás utcai fák alatt:
szemükben látom az értelem fényét,
a felismerés gyors villanását,
örömük minden jelét!

Közöttük élek
s nevem együtt él fogalmaik közt
a fákkal, madarakkal, ünnepekkel és csillagokkal!

(Dsida Jenő)

Kié?

"A szeretet azé, aki szeret,

nem pedig azé, akit szeretnek"

A hegy

"Ifjúkorunk vidámsága és életkedve részben azon alapszik,

hogy hegynek fölfelé menvén nem látjuk a halált,

mert a hegy másik oldalának lábánál van."

(Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terépia)

általánosítás

"Minden általánosítás veszélyes, még ez is."

(ifj Alexander Dumas)

csendben

...Ó, ringó délután, adj nyugalmat,
lefekszem én is, később dolgozom.
Napod fénye már a bokrokon lóg.
s amott az este jő a dombokon.

Felhőt öltek, vére hull az égen,
lenn, parázsló levelek tövében
ülnek a borszagú, sárga bogyók...

(Radnóti: Háborús napló)

Radnóti Miklós: MÁRCIUS

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt,
s zajong a március.
...A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.

A szabadságról

„Ön a rend eszményéért lelkesedik,

de valójában a rendi államra gondol.

Önnek azonban, ki az erkölcsi szabadság álláspontjáról szemlélődik, tudnia kell, hogy

a rend csupán a szabadságból és a szabadságban fejtheti ki magát."

(József Attila szerkesztői üzenete, Szép Szó, 1936)

Harangjáték - a Senkifalva c. Hobo blues Band albumról

http://www.youtube.com/watch?v=dmw2jMPTbSU&feature=related

Mikor az Isten aluszik,
Mikor a pap is hazudik,
Mikor választani indulsz,
Mikor apád ellen fordulsz,
Mikor ellenem vétkezel,
Mikor majd rám emlékezel.

Mikor halált visz a golyó,
Mikor mérget hány a folyó,
Mikor éhen hal egy szegény,
Mikor ölni megy a legény,
Mikor temetik a zenét,
Mikor torkig ér a szemét.

Szóljon a harang, mikor a Múlt visszatér.
Szóljon a harang, mikor a bosszú enni kér.
Szóljon a harang, mikor erdő-mező sír.
Szóljon a harang, mikor tátong már a sír.
Szóljon a harang, mikor a gazdag adni fog.
Szóljon a harang, mikor a gyilkos térdre rogy.
Szóljon a harang, mikor elszorul a szív.
Szóljon a harang, mikor a harag harcba hív.

Mikor Szent Kristóf napja jön,
Mikor a tavasz beköszön,
Mikor csavargók nevetnek,
Mikor szeretők ölelnek,
Mikor el kell mennem tőled,
Mikor majd télen visszatérek.

Mikor kiszárad majd a szám,
Mikor nem másra vársz, csak rám,
Mikor a vesztes megbocsát,
Mikor a hitetlen mond imát,
Mikor bort töltök magamnak,
Mikor nekikezdek az utolsó dalnak.

Szóljon a harang, mikor esőt hoz a szél.
Szóljon a harang, mikor víz folyik, nem vér.
Szóljon a harang, mikor véget ér a gyász.
Szóljon a harang, mikor kezdődik a nász.
Szóljon a harang, mikor a kisgyermek totyog.
Szóljon a harang, mikor nagyapja mosolyog.
Szóljon a harang, mikor a költő születik.
Szóljon a harang, mikor az angyalok elviszik.

Szóljon a harang Szóljon a harang
Szóljon a harang Szóljon a harang
Szóljon a harang Szóljon a harang

Ajándékba kaptam mese

"Lázár Ervin: A VÁROS MEGMENTÉSE

Egy sűrű szemöldökű fickó jött oda hozzám. Azt mondja: "Apám, nagyon fontos ügyről van szó."

De ez a sűrűszemöldökű nem volt olyan, mint aki fontos dolgokról beszélhet. Azt mondtam neki: "Menj a francba!"

Ettől kivirult, olyan lett, mint az égő csipkebokor - csakhogy rosszul, feketén égő csipkebokor. Már láttam, hogy ő majdnem az ördög, oda kell rá figyelni.

Mondtam: "Figyelem önt, uram."

Tele szájjal röhögött. Érezte, hogy ez az "uram" nem szívből jövő. Nem is volt szívből jövő.

- Holnap összedől a város - mondta. Alig volt kaján. - És kiválaszthatsz öt embert. Öt ember nem hal meg. Csak nevezd meg őket.

- Öt? - kérdeztem.

- Persze - mondta konokul.

- Laci - vágtam ki vitézül.

Bólintott, a hüvelykujját feltartotta.

- Babó Titti - kiáltottam.

A mutatóujját is feltartotta.

- A külvárosok is? - kérdeztem rémülten.

- Naná - mondta, és sűrűbb volt a szemöldöke, mint bármikor.

- Akkor Pisti és Ágota.

- Négy - rivallta kárörömmel.

- És az a kövér nő, aki szemben lakik velünk, a húgom, Nagybabó, egy taxisofőr a Kiskunságból, a mongolszemű közértes kislány, Skóbala, Skóbala mamája és papája, a lengyel pap, Borszéki Miki, Bogatir Ábrahám, Illés, Bertha, Rita, Verocska, a kilencvenötös buszjárat összes vezetői, Handel Editke, Édi, Aradi, a feketefejű, Kökörcsin Laji, Okos mama, Bözsike, a knégelman, egy csomó futballista, Kerecsen Pistike, Giccsék, Köbcsi, Borz Ödön, a három Etelka, Janikovszky, Kovács János, Juli, Gyömbérgyökér György, Haraszti egy, Haraszti kettő, Haraszti három, Panna-feleségem és összes testvérei, főleg Madi és mindenki, akit Madi szeret...

- Elég! - ordított a sűrűszemöldökű.

Kicsit összezsugorodott, a szemöldöke se volt már olyan sűrű. De én kíméletlenül folytattam:

- A Medvék, Király Ernő, Margitka és az a pofa, aki fütyörészve szokta verni a buszok oldalát, és a pénzesek és a pénztelenek, a fiúk, a lányok, és Keserű Ilona és Bátor Aladár és Bátortalan Aladár is...

A pasas teljesen összezsugorodott. De én nem szántam meg, keményen fölsoroltam mind a kétmillót.

- Ez az az öt - mondtam.

Előbb kihullott a szemöldöke, aztán teljesen eltűnt.

Hát így mentettem meg a várost!"

Magam-varrta sors

Legyen tiéd, ha kell,
az imádott szerencse,
de engem őrizzen
tetteimnek bilincse,

hagyjon a véletlen
a mézben vagy a sárban,
magam-varrta sorsot
hordjon mindég a vállam.

(Weöres Sándor: Rongyszőnyeg)

kezdeményezni

"Ha valakire rátalálunk, akihez szólni érdemes,

és nem szólunk hozzá,

elveszítettünk egy embert."

(Zeami mester, Vekerdy nyomán)